- Nagy a csend nálatok, a gyerekek ebéd után alszanak? - tettük fel a "bemelegítő" kérdést, annak feltevője s a riportalany közötti régi sportbarátságra való tekintettel tegező tónusban.

- Ó nem, már nagyok ahhoz. Az ikrek iskolában vannak, a kicsi meg oviban, úgyhogy így kora délután csend, nyugalom van itthon. Amúgy a kilenc éves ikerlányaim már igazolt Diósgyőr játékosok, s átestek a tűzkeresztségen, megvolt már az első mérkőzésük. 

- Ehhez is gratulálunk, no meg ahhoz, hogy gyakorlatilag megbízott, vagy kinevezett vezetőedzőként voltál tevékeny részese a múlt hét végén hazai környezetben kivívott Magyar Kupa győzelemnek. Tudjuk, Mikael Lopeznek a papírjaival nem volt rendben valami...Hogyan zajlott ez a gyakorlatban a Magyar Kupa nyolcas döntőjében?

- Természetesen Mikael vezette a csapatot, de a zsüriasztallal én kommunikáltam, én kértem időt, cserét, persze előtte Mikael Lopezzel előzetesen egyeztetve. Az időkéréseknél is ő adta az instrukciókat. Szokatlan volt, az általános munkamenthez képest több felelősséggel, amely miatt megvallom, a döntő előtt volt is bennem kicsi félsz, de szerencsére a lányok aránylag nyugodt fináléról gondoskodtak. 

- A negyed és elődöntőhöz képest a fináléra két helyen is megváltoztattátok kezdőötöst. Horti és Hodges bekerült, s e döntés tökéletes volt, hiszen mindkét játékos főszerepet vállalt a finálé megnyerésében...

- Természetesen Mikael döntése volt, de a meccs előtt megbeszéltük, s egyet is értettünk vele. Dodi, azaz Horti Dóra kezdeni szokott, de a válla nem volt teljesen rendben, ezért volt csere az előző két meccsen. Ami pedig Hodgest illeti, ő mind a két korábbi meccsen nagyon jól szállt be. A negyed és az elődöntőben - lehet a korai időpont miatt - még nem voltak igazán sokat a meccseinken, de a döntő előtt látva a tömeget, s érezve a felfokozott hangulatot, tudtuk, hogy egy jó kezdéssel olyan hangulatot alapozhatunk meg, amely a mi lányainknak óriási erőt, önbizalmat adhat, a Sopronnak pedig abban a légkörben nagyon nehéz lesz fordítani. Hogy ez a jó kezdés meglegyen, azért döntöttünk amellett, hogy Dodi és Roneeka kezdjen - ezt az előnyt nem akartuk megadni a Sopronnak. 

- Huszonkét éve játékosként élted át ugyanazt, amit most a kispad előtt állva. Mennyiben volt más neked, mennyiben érezted másként most a szakmai stáb tagjaként, mint annak idején játékosként?

- Annak idején valahogy sokkal természetesebben, egyszerűbben éltem meg a dolgokat. Edzettünk, játszottunk, jöttek a sikerek. A meccseken pedig persze egy-egy sikeres megoldás után jött a hangorkán, az öröm, az üdvrivalgás a lelátóról, de olyan nagyon nem értünk rá foglalkozni vele. Jól esett, persze hogy jól, s nagy erőt is adott, de menni kellett vissza védekezni, tenni a dolgunkat. Most a kispad előtt állva egyrészt szinte hátborzongató volt a légkör, talán így jobban átéreztem, amit játékosként esetleg annyira nem is, hogy a hatodik ember, a közönség mekkora erőt tud adni a lányoknak. Amiben még jelentősen eltér ez a jelenlegi siker a játékosként elért kupagyőzelemtől az az, hogy most, a stáb tagjaként látom, amivel annak idején játékosként még nem nagyon törődtem, hogy mennyi látszólag apró, kis dolgonak kell egyidejűleg összejönnie, ahhoz, hogy összejöjjön a végső siker. Hogy összeálljon egy egységes, összetartó társaság, hogy ne legyen sérülés, hogy elnyerjük a rendezést, és ez csak pár kiragadott részlet. A huszonkét évvel ezelőtti győzelmet játékosként, s a mostanit a stáb tagjaként is nagyon-nagyon jó érzés volt megélni. 

- Említetted a csapategységet, ami nyilván kellett ehhez a szép sikerhez. Sok jó játékos van a keretben, néhányan minden bizonnyal erős "egóval" megáldva. Mennyire nehéz őket egy irányba terelni, hogy egy felé "húzzon" mindenki?

- Egyrészt azt kell mondjam, profik a lányok, gyakori, hogy a reggeli edzés előtt látom többüket az erősítő teremben maguktól dolgozni, tehát a hivatalos edzésidőn kívül is tudják mi kell nekik. Ezen túlmenően úgy gondolom, Czank Timi személyében olyan kapitánya van a csapatnak, aki ennek a közösségnek óriási összetartó ereje a pályán, s a pályán kívül egyaránt. Igazi vezér, még akkor is, ha mondjuk nem dob húsz-huszonöt pontot, de a döntőben is például az ő meccs elején dobott hármasa adott csodás alaphangulatot. Személyisége, csapatkapitányi viselkedése az én játékoskoromból Iványi Dalmáéra, vagy Fűrész Emőkéére emlékeztet. 

- Ha már újfent a több, mint húsz évvel ezelőtti időket idézed, a leláton akadtak olyanok, akik már annak idején is szurkoltak a Diósgyőrnek, amikor te még játszottál?

- Igen, szerencsére néhányukat régről ismerem, és akadtak, akikkel most, a győzelem után beszélgethettem. Olyan is volt, aki elmesélte, annak idején nekünk szurkolt, most pedig már a fiával jött. Úgy látszik ez a Diósgyőrhöz való kötődés több helyen - ahogy nálunk is - családi vonás... 

- Ez, hogy a körülmények alakulása folytán elég jelentős, a tervezettnél jóval nagyobb szerepet játszottál a kupagyőzelem megszerzésében, hogyan hathat későbbi edzői karrieredre?

- Ó, még csak tanulom a szakmát, nagyon az út elején járok, és meg kell mondjam, nagyon is jól érzem magam ebben a másodedzői szerepben. Mikaeltől nagyon sokat tanulhatunk, mindent megbeszélünk, kéri a véleményünket Fodor Csilláéval egyetemben. A mostani hátralévő feladatokra figyelünk, nem foglalkoztat olyan gondolat, hogy NB I-es felnőtt csapat vezetőedzője legyek. Az amatőr bajnokságban szereplő U23-as társaságot vezetem, ami egy különleges feladat. Abban a csapatban a felnőtt kerettel készülő fiatalabb játékosok felhozatala, folyamatos játéklehetősége a cél. A csapat egyik része velünk, a felnőttekkel, a másik pedig a juniorokkal edz, de fejlődnek a lányok, s ez is a cél. Fiatal csapatunk a felnőttek között a középmezőnyben elfoglalt helyével - bár akadt egy-két elrontott meccs - nem lehetünk elégedetlenek. 

 Fotó: boon.hu