Számítások szerint egy magyar család átlagban 1,2-szer megy moziba egy évben. Nem azért mennek, mert filmet néznek, attól a mozizás sokkal többet nyújt. Közösségi élmény. Közösségi élmény mindazokkal, akikkel együtt indultak el, de közösségi élmény azokkal is, akikkel egyszerre egy teremben néznek egy filmet. A film is több mint vizuális információ. Átrepít egy másik világba, érzelmeket generál, üzenetet hordoz, véleményt indukál és vitákat is gerjeszt.
Fenti okok végett érkeztek különböző korosztályú arnótiak egy péntek esti filmvetítésre. De hová is? Hiszen Arnóton nincs mozi! Ezúttal ez nem jelentett gondot, hiszen a Nyitott Templomok Éjszakája alkalmából szeptember 18-án este közös szabadtéri filmvetítésre hívogattuk a kikapcsolódásra vágyó arnótiakat. A szinte utolsó nyarat idéző őszi napon 17 órától lehetőség volt birtokba venni a gyülekezet új közösségi terét is, mely alkalmas volt arra, hogy a gyermekek az iskolai héten felgyülemlett feszültségtől megszabaduljanak. Ezalatt a felnőttek a technikával küzdöttek, hiszen az építési állványra felhúzott vászonra hátulról kellett vetíteni ahhoz, hogy igazi moziélményben lehessen részünk. Összejött.
Sokan eleve készültek egy kis rágcsálnivalóval, de a hangulat fokozásához mi is készültünk és folyamatosan gyártottuk a pattogatott kukoricát a több, mint 50 fős nézőközönségnek. Hogy miért nem írok magáról a filmről? Nos, úgy gondolom, nem az volt a lényeg mit néztünk meg. A szemekben láttam, hogy érzelmeket generált, az ülésrend a közösségi élményről árulkodott, s remélem, hogy a hazamenőben folytatott beszélgetések különböző véleményekről is tanúskodtak.
Olyan dologban vettünk részt, ami egyedi, mégis megismételhető. A létszám arra indít, hogy ismételjünk!